Annyi minden történt az elmúlt napokban, hogy arra már semmi kapacitásom nem maradt, hogy a blogra is írjak.
Csütörtök este van - és megint csak egyszerre három irányból jön a müezin éneke, egy kis ritmus különbséggel, egy kis csúszással, és hát azért ezek az esti imádkozók nem feltétlenül képzett hangú emberek. Ehhez hozzá kell még tenni egy kis rádió háttér zenét a szomszédoktól, gyerek hangokat, s az elmaradhatatlan tücsök cirpelést. (Hála Istennek este van, így a szomszéd szíj-motoros malma már nem pöfög ezerrel.)
Első héten nagyon csodálkoztam, hogy miért van az, hogy vannak nyugis esték, amikor fülhallgató nélkül is el tudok aludni, s máskor, mint pl. csütörtök este muszáj betegyek egy kis zenét. Úgyhogy utána néztem: hétfő, csütörtök este és péntek különösen kedvelt napok a muzulmánoknál - a Próféta (amikor csak ennyit mondanak, az mindig Mohamed prófétára utal) szerint a legtöbb áldást, jó üzletet, és sikeres utazást hétfőn és pénteken lehet kiesdeni az égtől. Így aztán a csütörtök este már jó elkezdeni imádkozni.
Ha már a muzulmán imánál tartunk - az egyik éjszakai őrünk is muzulmán. Az első olyan este, mikor ő jött szolgálatba, mondtam neki, hogy ne lepődjön meg, hogy körbe körbe sétálok, csak én az esti visszatekintésemet így végzem. Ő, a fa alatt üldögélve, higgadtan csak ennyit mondott: "Csak nyugodtan, elvégre ez a munkája!" Tyiij, még nem állhattam, hogy ne tisztázzam a helyzetet: nekem az ima kapcsolat, nem munka :)
Na de ha már a muzulmánokról írok: néhány apróság.
1. Akár kinek köszönünk, mindig és kizárólag a JOBB kézzel integetünk! - a bal kéz tisztátalannak számít. (Soha nem jönne, hogy bal kézzel integessek, de azóta, hogy ezt tudom, mindig zsebre vágom a bal kezem biztonságból.)
2. Ha egy házba behívnak, mivel itt mindenki mindenkivel kezet fog, biztos, hogy hoznak vizet, hogy kezet moshassunk. És külön másik vizet, hogy igyunk - érdekes módon, én sosem vagyok szomjas :) (majdnem megeskettek a nővértársak, hogy soha nem igyak idegen helyen vizet, csak az általam cipeletet) Viszont teát mindig kérek - chainak hívják, és forró, és fűszeres (cukor, gyömbér összefőzve zöld teával).
3. Itt tényleg nagylelkűek az emberek - tehát ha elmegyek dolgozni a kórházba, s éhes vagyok, akkor valami dugó helyet kell találjak, hogy egyek, mert nagyon furán veszi ki magát, hogy nem osztom meg a gyümölcsömet vagy a szendvicset. Vagy akár banális példa: itt a piacon nagyon ínycsiklandó a sült hús szaga. Az ami otthon természetes lenne, hogy egymagam veszek valami ételt, s megeszem, az itt elképzelhetetlen - senki nem eszik egyedül, s pláne ha nőből van :)
4. De a kedvencem, amibe semmiképp sem tudok beleszokni, az az ő litániájuk, amikor köszöntik egymást (ez amúgy ugyanúgy érvényes a keresztényekre is, és franciául épp így lejátszák). Következzen egy kis ízelítő:
- Béke veled!
- Legyen veled is béke!
- Felkeltél, hála Istennek!
- Fel, Istennek legyen hála!
- Látom, te is felkeltél, hála Istennek!
- Fel én is, Istennek legyen hála!
- S hát hogy szolgál az egészséged?
- Egészségem, az jól szolgál, Isten igen kegyes!
- Isten valóban kegyes!
- S hát a te egészséged jól szolgál-e?
- Az enyém is jól szolgál, Isten igen kegyes!
- Isten valóban kegyes!
- S hát a háziak jól vannak?
- Jól vannak, legyen áldott az Isten!
- Istennek legyen hála!
- S hát nálad, a háziak jól vannak?
- Jól vannak, legyen áldott az Isten!
- Istennek legyen hála!
- S amúgy hová hová?
....
Ahogy az egyik nővértársunk mondta: a csádi ember lehet, hogy eljön hozzád, így elbeszélgetettek, s aztán mikor köszönne el a kapuban elmondja, hogy miért jött. Kezdem érteni, hogy miről is beszélt :)
Hát az élet nem mindig egyszerű Csádban, de azért van benne épp elég szépség. S minden napnak megvan a maga kegyelme! Saalem aleikum!
