Koinonia

    Vasárnap délután. Mivel elég ijesztő felhők gyülekeztek, ezért nem mertem neki vágni egy nagyobb biciklitúrának. Eszembe jutott, hogy nézzem meg a zsinagóga hirdetőjén, hánytól is van az orgona koncert. Odaérkezve látom, hogy nyitva van: Végre.

Már Vásárhelyen is olyan régóta bűvöltem a csodaszép zsinagógát, mégsem jutottam be. A mindenes bácsi kedvesen fogad, mivel ő a hitközösség sírásója, s csak besegít a zsinagógában, nem tudja az én kíváncsiságomat kielégíteni, de megveszek egy kis füzetet.

Nyitány

     Messzire kerülve, és a kommunikációs lehetőségek szűkebbre kereteződése kierősítette bennem, hogy van egy pár fontos ember az életemben, és szeretném, ha a 3 hónap alatt is tudnánk egymásról. Ugyanakkor, rájöttem, hogy az elmúlt időben keveset osztottam meg magamból. Ezért jöhetett annak a vágya, hogy blogba mondjam szegedi kalandjaimat. Így mesélném magam, s azt ahogy járjuk a Jóistennel a szegedi utakat.