2014. szeptember 2., kedd

Öröklé


A facebook-os versláz kapcsán olvastam valakinél, hogy a vers posztolások is olyanok, mint a fényképek: arról árulkodnak, hogy kiben mi van, mit akar megmutatni magából.
És hát én a következő verset posztoltam:

Lacki János: Örök

A Lázervin meghalt? 
Meg. 
Ő írta ezt a könyvet? 
Ő. 
Aki könyvet ír, az mind meghal? 
Meg. 
És aki könyvet olvas? 
Az is.
És aki nem ír és nem olvas?
Bizony az is.
Akkor nem a könyvekben van a halasztás.
Hát nem.
Csinálsz nekem egy hosszúlépést?
Az nem gyereknek való.
Mért, mi van benne?
Bor meg szóda.
És aki megissza, hosszabbat tud lépni?
Egy ideig igen.
És aztán?
Ha túl sokat iszik, egyáltalán nem tud lépni.
És ha keveset?
Akkor még ugrándozni is tud.
A Lázervin szerette a hosszúlépést?
Nem tudom, nyáron biztos, mert olyankor nagyon jól esik.
Mégis télen lépte a leghosszabbat.
Mégis.
Most már nem lehet utolérni?
Most már nem.
Akkor se, ha iszom hosszúlépést?
Akkor se.
Akkor inkább iszom rövidet.
Az végképp nem gyereknek való.
Mi való a gyereknek?
Tea meg gyümölcslé.
Akkor csinálj nekem gyümölcslépést.
Az milyen?
Gyümölcslé meg szóda.
Jó, csinálok.
Várj csak, én mégis szeretném egy kicsit utolérni a Lázervint.
Most rögtön?
Valamit meg kell beszélnem vele.
Hát nem tudom…
Tegyél még valamit a gyümölcslépésembe, akkor sikerülni fog.
És mit tegyek bele?
Öröklét.


Többen kérdezik, kérdeztétek, hogy hát nem nehéz? És az elsődleges reakciója azoknak, akiknek elmondom, hogy hol gyakorlatozom: "Jaj, szegény beteg gyerekek". És egy picit meg is ijedtem, hogy vajon én vagyok érzelmi-mutáns, akit nem indít meg egy gyerek szenvedése? (!! villám kérdés, ami visszabillentette egyensúlyom: Most rá tudok csodálkozni a különböző hozzáállásokra a szenvedéshez, vagy összehasonlítom az enyémet a többiekével, és próbálom mentegetni magam?)

És ma kaptam meg egy részét a válasznak. Egy picit mesélek az előzményekről: a beteg kislánynál egy éves korában fedezték fel a tumort, 4% esélyt adtak neki. Meggyógyult. 10 év múlva újra megjelent a daganat. Azóta eltelt két és fél év: anyát többször felkészítették, hogy itt a vég. Ehhez képest, két hete állatkertben voltak. Amúgy a lányka hírhedt a morcis beszólásairól :) Egy anyuka, akinek a férje Németországban dolgozik, van otthon még 3 gyerkőc, a nagymama segít be, a többi családtag pedig felajánlotta, hogy pénzért vigyáznak a gyerkőcökre. Így háromfele szakadva van jelenleg, mert a beteg lányka a klinikán van, utolsó métereken (Talán. Már csak a minimális kezelést kapja, hogy fájdalmai ne legyenek, de már a kemoterápia leállt). És múlt héten egyik beszélgetésünkben kitört, azóta naponta beszélgetünk. A darabok így gyűltek szépen egymás mellé (részletek a beszélgetésekből): 

1. - M: És hogy vagytok a Jóistennel?
- Anya: :) jóban. Ez a 14 év önmagában csoda. Meg igaz, hogy beteg volt, de végig ő tartotta bennem a lelket.
2. - Anya: Tudod, én csak attól féltem, hogy majd meg fog változni a vége felé. És olyan jó látni, hogy mindig önmaga. Tegnap itt volt a pszichológus, és mesélte neki, hogy majd ha meghal, képzelje el, hogy pillangó lesz, aki felröpül a magasba. Később megkérdeztem, hogy milyen színű pillangó akar lenni. Erre a válasza: "A lófaszt anya, hagyj már." (ilyenkor elemében van). Csak tudod, olyan furcsa, hogy akkor mégis hogy hogy ilyen rosszak az eredményei?
- M: Mintha L. maradna önmaga, csak a teste adná fel?
- Anya: Pontosan. Ez lehet, h az a halál előtti felerősödés....Akkor fogok majd megijedni, mikor közel enged magához, tudod, mi mindig olyan piszkálódós viszonyban voltunk...

Ezt csak azért meséltem el, mert ez az eddigi legnehezebb elem, amióta itt vagyok. Egy szülőnek várni, türelemmel, naponta felkészülni, hogy elengedem, és reggel mégis él. De ez nagyon nagy titok számomra, hogy egy gyerek ott jár a halál mezsgyéjén, és akkor ne riadjak meg ettől. Ugyanakkor, még ilyenkor is élet van bennük: L. ma elküldte anyát egy plüss lóért, mert nagyon szereti azokat, telefonál amikor ébren van apával, tesókkal, ajándékoz egy-két mosolyt. Bennem fájdalom helyett inkább egy fajta remegés van: mint mikor Mózesnek azt mondja a Hang: "Vedd le sarudat, szent ez a hely ahol állsz." 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése