P mint Perpetua

2021. október 20-21. (szerdától csütörtökig)

Mivel ma egész nap nem volt áram, most írom a tegnapi napot is. A fővárosnak ebben a részében csütörtökönként nincs áram - biztos csütörtököt mond :)

Na de tegnap nagy kalandban volt részem: elmentem az általános iskolába, ahol Cécile S. nővértársunk tanító néni. Harmadik osztályos kis "farkasok" közé érkeztem (franciául nem kis mókust mondanak, hanem "petits loups"-t, ami kis farkast jelent). 

A gyerkőcök nagy szemekkel néztek rám, két órát voltam velük, beültem leghátul, s közben egy jó páran lestek hátra, volt aki mosolygott, volt aki szigorú szemekkel nézett rám.

Most volt egy pár hiányzó, így 42-en voltak. Nagyon fegyelmezett társaság, amikor Cécile kérdezett tőlük valamit, kezek a magasban, volt köztük aki már nagyon ügyesen olvasott, írt, de volt olyan is, aki nem tudott olvasni. 

A kedvencem az volt, amikor Cécile kihagyta, hogy másolják le a tábláról a leckét, s akkor előkerültek a "pix"-ek - itt is vannak olyan gyerekek, aki megrágják a BIC írószer végét :) (úgy látszik, ez kontinens-független szokás) Nagy csendben dolgoztak, volt aki már nem bírt ülve írni, így felállva görnyedt a pad felé írás közben. Nagyon jól mulattam magamban azon, hogy írás órán a P-betűt tanulva a "Perpétue" szót használták, nesze neked katolikus iskola (mert az iskola névadója szent Perpetua). Aztán a végén énekeltek nekem egyet. 

Amúgy itt elég sok az egyházi iskola, mert az állami iskolákban nagyon gyenge a színvonal. Hazafelé beköszöntünk egy másik egyházi iskola igazgatónőjéhez, aki lány gimnáziumot vezet. Képzeljétek, az ő iskolájukban olyan magas a színvonal, hogy a nyáron az összes lánynak sikerült az érettségije az ő iskolájukból. S elég sokan mentek is tovább egyetemre. (Ide egy rövid kiegészítő információ: elég sokan akik egyetemen vannak egy részét az egyetemi időszaknak Kínában, Oroszországban vagy akár Fehéroroszországban végzik. Mivel meg vannak szokva azzal, hogy több nyelvet használjanak már kis gyerek kortól, könnyen tanulnak olyan számomra nehéz nyelvet is mint a kínai.)

Aztán a nap végén, belelkesülve az iskolától, én is bevetettem magam a saját rendházi könyvtárunkba. Hihetetlen, hogy az évek alatt mennyi könyvet hoztak a nővérek Franciaországból, itt vannak a kedvenc lelkiségi íróim művei, lehet olvasni - micsoda gazdagság :)

A mai napnak is megvolt a maga kegyelme. Az élet szép! Salaam aleikum!