Hordozni az életet a születésig

A születés hete van. És épp most olvasok egy könyvet, ami nagyon tetszik: Anita Diamant The Red Tent (A vörös sátor), amelynek a kerettörténete Jákob lányának az életét meséli. Sok kritikával fogadták a könyvet keresztény körökben, mert a bibliai részlethez nem ragaszkodik szóról szóra, kiszínezi a szereplőket, nagyon is emberivé formálja. A fő vonala a könyvnek a nőiesség, hogyan élhették meg az akkori nők a menstruációt, a poligámiát, a hétköznapi teendőket, a szülést és a meddőséget. 

Mindennek megvan a maga ideje

Hogy mi lesz ebből, nem tudom... emlékezés, hálaadás, lezárás, elbúcsúzás? Egy pár nap múlva lesz öt éve annak, hogy egy februári reggelen egyetemkezdés helyett a kórházi vizsgálószobában megrémülve hallgattam a hírt: be kell feküdnöm kezelésre (orvosis diákként talán még ijesztőbb ez a hír, a kiszolgáltatottsággal való szembesülésről senki sem tanít nekünk).