"Az útonlevésben az út a fontos, nem a megérkezés." - mondja Loyolai Szent Ignác. És ezt a mondatot nagyon hangzatosnak találtam, mélynek, azt is mondhatom, hogy szerettem idézni. Aztán idén a csíksomlyói búcsúra biciklivel zarándokoltam el, ami kb 200 km-nyi utat jelentett, és a frissen aszfaltozott meredek úton felfele ez a mondat bosszantónak tűnt elsőre: amikor nincs már könnyebb fokozat, amikor sorra hagynak le a többiek, lányok is, fiúk is, idősebbek, fiatalabbak, amikor az ájulás környékez, akkor hagyjanak az ilyen mondattal. És utólagosan (az ágyból gépelve :) ), azon tűnődöm, hogy ez kicsit a saját életem "hegyeivel" is így van: vannak olyan életszakaszok, amik nagyon elfárasztanak, amikor úgy érzem, hogy már nincs erőm.
