Nagycsütörtök

      Nagycsütörtök volt. A pap arról beszélt, hogy mikor valakit nagyon szeretünk, van egy közös jelünk, egy szimbólumunk, amit ha bárhol meglátok, akár egy idegen országban, akár amikor a másik már nem él, megdobban tőle a szívem, felszakad a szeretet forró könnye. Nekem mi lenne a szimbólumom? A kedvesemmel mi a közös szimbólumunk? És vajon, mi lehet az Úr Jézus jele számunkra? Mi az ami őt a leginkább kifejezi? Nem hagyott hátra rendalkotmányt, intézményt, sem kincseket amikre vigyázni kellene.....


      Hagyta viszont a KENYERET és a BORT. A kenyeret, mely szétmorzsálódik, elfogy, éltet, egyszerű, és mégis nélkülözhetetlen. Pontosan mint a mi életünk: néha azt hisszük, hogy hát "csak" szétmorzsálódik, mivel "csak" a szeretet apró, hétköznapi dolgait vagyunk képesek adni. Vagy hogy nem elég izgalmas az életünk, mert nem teszünk nagy, látványos dolgokat. És az Úr Jézus ezzel szemben, pont ezt a hétköznapiságot, el- és lemorzsolódást, egyszerűséget adja nekünk ajándékul. Ez az élet így is teljes, szép, hasznos lehet. A kenyeret akkor tudjuk adni, ha előbb megtörjük, életünk töredezettségeinek, sérüléseinek így lehet értelme: ahhoz, hogy odaadottá váljak, megtört is lehetek (kell, hogy legyek). (Tudok-e így tekinteni gyengeségeimre?)

     És a kenyér mellett hagyta a bort. A zsidóknál szokás volt, hogy a bor "főlét" kiloccsantották. Az Úr Jézus ezzel a szimbólummal, mintha azt jelezné, hogy lehet, van értelme túlcsordulóan szeretni, nincs fölös-leges szeretet, még akkor is, ha ezt nem úgy értékelik. Szabad adni, nem kell önvédelemből méricskélni. És ez lehet, hogy fájdalmas tapasztalat lesz: elengedni a kényelmet, a biztonságot, a megszokást a nagyobb életért, a szeretetért, lehet, hogy (ki)feszültté tesz, sebezhetővé, kiszolgáltatottá, MÉGIS JÁRHATÓ ez az út.

Miletics Katalin Janka: Kezek keresztútja

Így válik a mi életünk is áldozattá, ezt vihetjük minden szentmisében az oltárra, így lesz az a mise a mi misénk, hiszen tudjuk,tapasztaljuk, hogy milyen megtörtnek, odaadottnak, túlcsordulónak lenni: "Fogadd el, Uram, szabadságomat, fogadd el egészen, vedd értelmemet, akaratomat és emlékezésem. Visszaadok, Uram, visszaadok egyszerre mindent. Csak egyet hagyj meg ajándékomul, szeretnem Téged. Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemben, minden de minden gazdagság enyém, már semmi nem kell." (Loyola-i Szent Ignác imája)